Mások mondják:

"Megtanultunk hagyományokban élni, de meg kell ismernünk a valóságot. Szentté, dogmává, és hittételekké lettek emelve hazugságok, amelyek évszázadok alatt hagyományokká lettek, hogy az igazság ne legyen meglátható, és megtalálható."

"Nem véletlen, hogy egyes nagy tekintélyű hittudósok, mint Origenész (184-254), és alexandriai Kelemen (157-216) azon az alapon tiltakoztak Jézus születés napjának megünneplése ellen, mivel csupán csak a pogány uralkodók, mint az egyiptomi fáraó (I. Móz 40:20), Antiochusz Epiphanész, vagy a Nagy Heródes (Mk. 6:21) a hírhedt betlehemi gyilkos ünnepelte a születése napját."

"Az apostolok hagyományaitól elhajolt egyház, amikor államvallás lett Nagy Konstantin idején, még gyorsabbá lett a teológiai, és erkölcsi romlása Már elsősorban nem a pogányok felé történő evangelizálás útján akart lelkeket nyerni, hanem a császári törvényeken keresztül, amelyeket kötelező, vagy ajánlatos volt megtartani. Ekkor döntöttek úgy, az elhajolt keresztény vezetők, hogy a Legyőzhetetlen Nap napja Mithras születés napja legyen ezután Jézus születésnapja."

"A karácsonyi ételekhez bőség, és egészség varázsló hiedelmek, és jósló rítusok fűződtek, és fűződnek. ...  Ezeknek persze semmilyen valós alapja sincs, és látszik, hogy a karácsony mennyire mélyen gyökerezik a pogány tradíciókban, és legfőképpen az okkultizmusban. A Teuton törzsek is hasonló módon ünnepelték december 25.-t. Szent fát égetek, fenyőfát állítottak, ettek, és mulattak. A karácsonyfa a XVII. sz.-tól Német területről terjed el. Karácsonyfa = életfa."

"1. Jézus semmiképpen nem a téli időszakban született, mert télen Izraelben is a pásztorok behajtják állatokat, és nem tartózkodnak velük a szabad ég alatt. A biblia leírás pedig arról szól, hogy az angyali üzenetet a pásztorok a szabadban kapták, amikor kint tartózkodtak éjjel a nyájjal.
2. Nem Jézust születés napját ünneplik meg, hanem valójában Mithras (nap isten) születés napját, amelyet hazugság alapján Jézus születése napjának nevezték ki.
3. Nem illik senki születésnapjának mondani egy olyan napot, ami ráadásul, egy általa nem elfogadott "isteni" személy születésnapja, és azt megünnepelni, mintha azaz ő születés napja lenne.
4. Legfőképpen nem illik hazudni, főleg nem az egész világnak.
5. Amikor egy felnőtt embernek a születésnapját ünnepeljük, nem illik lekiskorúsítani, és azon a napon csecsemőként tisztelni, mert Jézus sem csecsemő már, hanem földi születése óta eltelt 2000 év. És főleg azért nem mert Isten fia. Sok ember meggondolatlanul játszik Jézus nevével a karácsonyi időszakban, pedig az Isten fiának nevével nem szabad játszani, főleg nem úgy mintha egy gyermek lenne.
6. A biblia sehol sem tanít arról, hogy vallási alapokon bárkinek a születésnapját meg kellene ünnepelni. Ebből kifolyólag senkit nem lehet arra kötelezni, vagy arra felszólítani, hogy ünnepeljen meg egy vallási születésnapot.
7. Bármelyik napon lehet szeretett napot ünnepelni, és ajándékozni, de valakinek a születés napjánál nem.

(forrás: http://users.atw.hu/elizeus/karacsony.htm  - megjegyzés: Amikor mástól idézek, az nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek vele. Én csak azt idézem, amit elfogadok, mert igaz, és összeegyeztethető a Biblia tanításaival. De a beidézett oldal többi írását már nem feltétlenül tartom elfogadhatónak, tehát másoknak is azt ajánlom, hogy fenntartással olvassák, és maguk győződjenek meg a Bibliából, hogy mi igaz és mi félreértés.

                        -------------------- O -------------------

A Biblia mondja:

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek (más fordítás szerint: asztrológusok) érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt."
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!"

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek."" (Máté 2:1-14, 16, 19, 20)

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik." (Lukács 2:1-20)

                          ------------------ O ------------------

Szerintem:

Akkor most tegyük fel a legfontosabb bibliatanulmányozó kérdésünket: "Mit tudunk?"

Természetesen a Biblia az etalon, tehát az alapján gondoljuk tovább a dolgokat, lehetőleg logikusan, és lehetőleg minden saját elképzelésünkhöz való ragaszkodást kizárva (bármire is alapozzuk), mert azok könnyen tévútra vezethetnek.

Tehát a fenti bibliai két rész, az összes információnk a történtekkel kapcsolatban. Minden más csak belemagyarázás.Pl "a három királyok" nem feltétlenül hárman voltak, és nem királyok voltak.

Akkor vegyük sorjában...