Egyesek azt mondják, hogy elég befogadni életünkbe Jézust - mondjuk egy ima által - és onnantól kezdve már semmi dolgunk, a bűneink eltöröltettek, és tuti helyünk van a mennyben. Esetleg keressünk egy gyülekezetet, amiben mindegy mit tanítanak Istenről, Jézusról, csak az a fontos, hogy jól érezzük magunkat. Szimpi emberek közt legyünk, meg jó fej (vicces, nagy dumás) legyen a pásztor. És hát a TV is nagy úr. Ott is nézhetünk - akár válogatás nélkül - prédikátorokat/prédikációkat annak függvényében, éppen mi "csiklandozza a fülünket".

Mások azt mondják, hogy mindegyik vallás kizárva, mert képmutatók, csak a pénzre hajtanak, meg hazugságokat is tanítanak, ezért menjünk a 'belső szobánkba' és magunkban olvasgassuk a Bibliát, vagyis elég a magunk módján hinni.

Mindkét elképzelés helytelen! A cselekedetek nagyon fontosak! A pontos ismeret nagyon fontos! Az egész Bibliában erre kapnak buzdítást Isten követői. Mérhetetlen sok példát lehetne említeni, de én csak párat idéznék - főleg Jakab leveléből -, amik önmagukban is nyilvánvalóvá teszik a cselekedetek szükségességét, fontosságát.

Vagyis Istenről, és Fiáról nagyon fontos ismeretet szereznünk! És ezt maga Isten kéri tőlünk a szolgái által "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn 17:3) - márpedig, ha kér valamit tőlünk Isten, azt illik komolyan venni.

"Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Jn 5:17) - kérdem én: Nekünk nem ugyanezt kellene tennünk? És ezt erősítendő van egy könyv a Bibliában, aminek a címe "Cselekedetek" vagy "Apostolok Cselekedetei".  Már a cím is önmagért beszél, de aki végigolvassa, szemernyi kétsége sem maradhat afelől, hogy Jézus hűséges követői - akik gyakorlatias példát adtak mindannyiunk számára - szintén egyfolytában munkálkodtak Istenhez és Jézushoz, a fő példaképekhez hasonlóan.

Jakab levele:

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (1:2-4)

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete." (1:22-25)

"Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?" (2:14)

"Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet." (2:17, 18)

"Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.
S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket?
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által." (2:21, 22, 25, 24)

                               --------------  O  --------------

És mik a cselekedetek? Mit kell(ene) tennünk, megcselekednünk, illetve mit nem? A "mit nem" is nagyon fontos!

Sokan keverik a dolgot. Valóban hangsúlyos, hogy ne a cselekedeteink alapján mentegessük vagy vádoljuk magunkat, de milyen cselekedetekről is van szó ez esetben?

Két fő csoport, két fő tévedés:
1. A Törvény cselekedetei már nem kell betartani, tehát senki nem igazulhatunk meg általa. Sok keresztény él abban a tudatban, hogy a Tízparancsolat még érvényben van. Sajnos ez is a történelmi egyházak megtévesztő tanításainak egyik következménye.
2. Ha teszünk bármi jót, ne gondoljuk, hogy azért kapunk bármit is Istentől, vagy azzal vásároltuk magunknak egy biztos befutó helyet a paradicsomi földre. Minden ajándék, semmit nem érdemlünk meg!

"Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." (1:27)

"ne legyetek személyválogatók" (2:1b)

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek." (2:8b)

"Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (2:13a)

"Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?" (2:15, 16)

"Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. ...
a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie." (3:2, 8-10)

"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található." (3:13-16)

"A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató." (3:17)

"Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek." (4:1-4)

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim." (4:6-11a)

"Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz." (4:13-16)

"Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek!" (5:9)

"Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben." (5:10, 11)

"Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." (5:14-16)

"Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez." (5:19, 20)

                            -------------- O -------------

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." (4:17)

 Csak beszélni a hitünkről, vagy vitatkozni, vagy a saját elképzeléseinket terjeszteni, vagy látszat tevékenységet folytatni, vagy hasonlók nem elég, mert "Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. ...

Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg." (1Tim 3:5, 7)