Mások mondják:

"Megtanultunk hagyományokban élni, de meg kell ismernünk a valóságot. Szentté, dogmává, és hittételekké lettek emelve hazugságok, amelyek évszázadok alatt hagyományokká lettek, hogy az igazság ne legyen meglátható, és megtalálható."

"Nem véletlen, hogy egyes nagy tekintélyű hittudósok, mint Origenész (184-254), és alexandriai Kelemen (157-216) azon az alapon tiltakoztak Jézus születés napjának megünneplése ellen, mivel csupán csak a pogány uralkodók, mint az egyiptomi fáraó (I. Móz 40:20), Antiochusz Epiphanész, vagy a Nagy Heródes (Mk. 6:21) a hírhedt betlehemi gyilkos ünnepelte a születése napját."

"Az apostolok hagyományaitól elhajolt egyház, amikor államvallás lett Nagy Konstantin idején, még gyorsabbá lett a teológiai, és erkölcsi romlása Már elsősorban nem a pogányok felé történő evangelizálás útján akart lelkeket nyerni, hanem a császári törvényeken keresztül, amelyeket kötelező, vagy ajánlatos volt megtartani. Ekkor döntöttek úgy, az elhajolt keresztény vezetők, hogy a Legyőzhetetlen Nap napja Mithras születés napja legyen ezután Jézus születésnapja."

"A karácsonyi ételekhez bőség, és egészség varázsló hiedelmek, és jósló rítusok fűződtek, és fűződnek. ...  Ezeknek persze semmilyen valós alapja sincs, és látszik, hogy a karácsony mennyire mélyen gyökerezik a pogány tradíciókban, és legfőképpen az okkultizmusban. A Teuton törzsek is hasonló módon ünnepelték december 25.-t. Szent fát égetek, fenyőfát állítottak, ettek, és mulattak. A karácsonyfa a XVII. sz.-tól Német területről terjed el. Karácsonyfa = életfa."

"1. Jézus semmiképpen nem a téli időszakban született, mert télen Izraelben is a pásztorok behajtják állatokat, és nem tartózkodnak velük a szabad ég alatt. A biblia leírás pedig arról szól, hogy az angyali üzenetet a pásztorok a szabadban kapták, amikor kint tartózkodtak éjjel a nyájjal.
2. Nem Jézust születés napját ünneplik meg, hanem valójában Mithras (nap isten) születés napját, amelyet hazugság alapján Jézus születése napjának nevezték ki.
3. Nem illik senki születésnapjának mondani egy olyan napot, ami ráadásul, egy általa nem elfogadott "isteni" személy születésnapja, és azt megünnepelni, mintha azaz ő születés napja lenne.
4. Legfőképpen nem illik hazudni, főleg nem az egész világnak.
5. Amikor egy felnőtt embernek a születésnapját ünnepeljük, nem illik lekiskorúsítani, és azon a napon csecsemőként tisztelni, mert Jézus sem csecsemő már, hanem földi születése óta eltelt 2000 év. És főleg azért nem mert Isten fia. Sok ember meggondolatlanul játszik Jézus nevével a karácsonyi időszakban, pedig az Isten fiának nevével nem szabad játszani, főleg nem úgy mintha egy gyermek lenne.
6. A biblia sehol sem tanít arról, hogy vallási alapokon bárkinek a születésnapját meg kellene ünnepelni. Ebből kifolyólag senkit nem lehet arra kötelezni, vagy arra felszólítani, hogy ünnepeljen meg egy vallási születésnapot.
7. Bármelyik napon lehet szeretett napot ünnepelni, és ajándékozni, de valakinek a születés napjánál nem.

(forrás: http://users.atw.hu/elizeus/karacsony.htm  - megjegyzés: Amikor mástól idézek, az nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek vele. Én csak azt idézem, amit elfogadok, mert igaz, és összeegyeztethető a Biblia tanításaival. De a beidézett oldal többi írását már nem feltétlenül tartom elfogadhatónak, tehát másoknak is azt ajánlom, hogy fenntartással olvassák, és maguk győződjenek meg a Bibliából, hogy mi igaz és mi félreértés.

                        -------------------- O -------------------

A Biblia mondja:

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek (más fordítás szerint: asztrológusok) érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt."
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!"

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek."" (Máté 2:1-14, 16, 19, 20)

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik." (Lukács 2:1-20)

                          ------------------ O ------------------

Szerintem:

Akkor most tegyük fel a legfontosabb bibliatanulmányozó kérdésünket: "Mit tudunk?"

Természetesen a Biblia az etalon, tehát az alapján gondoljuk tovább a dolgokat, lehetőleg logikusan, és lehetőleg minden saját elképzelésünkhöz való ragaszkodást kizárva (bármire is alapozzuk), mert azok könnyen tévútra vezethetnek.

Tehát a fenti bibliai két rész, az összes információnk a történtekkel kapcsolatban. Minden más csak belemagyarázás.Pl "a három királyok" nem feltétlenül hárman voltak, és nem királyok voltak.

Akkor vegyük sorjában...

Egyesek azt mondják, hogy elég befogadni életünkbe Jézust - mondjuk egy ima által - és onnantól kezdve már semmi dolgunk, a bűneink eltöröltettek, és tuti helyünk van a mennyben. Esetleg keressünk egy gyülekezetet, amiben mindegy mit tanítanak Istenről, Jézusról, csak az a fontos, hogy jól érezzük magunkat. Szimpi emberek közt legyünk, meg jó fej (vicces, nagy dumás) legyen a pásztor. És hát a TV is nagy úr. Ott is nézhetünk - akár válogatás nélkül - prédikátorokat/prédikációkat annak függvényében, éppen mi "csiklandozza a fülünket".

Mások azt mondják, hogy mindegyik vallás kizárva, mert képmutatók, csak a pénzre hajtanak, meg hazugságokat is tanítanak, ezért menjünk a 'belső szobánkba' és magunkban olvasgassuk a Bibliát, vagyis elég a magunk módján hinni.

Mindkét elképzelés helytelen! A cselekedetek nagyon fontosak! A pontos ismeret nagyon fontos! Az egész Bibliában erre kapnak buzdítást Isten követői. Mérhetetlen sok példát lehetne említeni, de én csak párat idéznék - főleg Jakab leveléből -, amik önmagukban is nyilvánvalóvá teszik a cselekedetek szükségességét, fontosságát.

Vagyis Istenről, és Fiáról nagyon fontos ismeretet szereznünk! És ezt maga Isten kéri tőlünk a szolgái által "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn 17:3) - márpedig, ha kér valamit tőlünk Isten, azt illik komolyan venni.

"Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Jn 5:17) - kérdem én: Nekünk nem ugyanezt kellene tennünk? És ezt erősítendő van egy könyv a Bibliában, aminek a címe "Cselekedetek" vagy "Apostolok Cselekedetei".  Már a cím is önmagért beszél, de aki végigolvassa, szemernyi kétsége sem maradhat afelől, hogy Jézus hűséges követői - akik gyakorlatias példát adtak mindannyiunk számára - szintén egyfolytában munkálkodtak Istenhez és Jézushoz, a fő példaképekhez hasonlóan.

Jakab levele:

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (1:2-4)

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete." (1:22-25)

"Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?" (2:14)

"Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet." (2:17, 18)

"Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.
S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket?
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által." (2:21, 22, 25, 24)

                               --------------  O  --------------

És mik a cselekedetek? Mit kell(ene) tennünk, megcselekednünk, illetve mit nem? A "mit nem" is nagyon fontos!

Sokan keverik a dolgot. Valóban hangsúlyos, hogy ne a cselekedeteink alapján mentegessük vagy vádoljuk magunkat, de milyen cselekedetekről is van szó ez esetben?

Két fő csoport, két fő tévedés:
1. A Törvény cselekedetei már nem kell betartani, tehát senki nem igazulhatunk meg általa. Sok keresztény él abban a tudatban, hogy a Tízparancsolat még érvényben van. Sajnos ez is a történelmi egyházak megtévesztő tanításainak egyik következménye.
2. Ha teszünk bármi jót, ne gondoljuk, hogy azért kapunk bármit is Istentől, vagy azzal vásároltuk magunknak egy biztos befutó helyet a paradicsomi földre. Minden ajándék, semmit nem érdemlünk meg!

"Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." (1:27)

"ne legyetek személyválogatók" (2:1b)

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek." (2:8b)

"Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (2:13a)

"Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?" (2:15, 16)

"Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. ...
a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie." (3:2, 8-10)

"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található." (3:13-16)

"A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató." (3:17)

"Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek." (4:1-4)

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim." (4:6-11a)

"Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz." (4:13-16)

"Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek!" (5:9)

"Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben." (5:10, 11)

"Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." (5:14-16)

"Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez." (5:19, 20)

                            -------------- O -------------

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." (4:17)

 Csak beszélni a hitünkről, vagy vitatkozni, vagy a saját elképzeléseinket terjeszteni, vagy látszat tevékenységet folytatni, vagy hasonlók nem elég, mert "Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. ...

Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg." (1Tim 3:5, 7)